![]() |
Forrás: Jelenkor |
Én így voltam ezzel a könyvvel - és ami azt illeti, a legtöbb falhozvágósnak kikiáltott regénnyel ugyanez a helyzet. Egy kicsit is szomorú filmen azonnal elbőgöm magam, de ha irodalomról van szó, úgy látszik, magasabban van az a bizonyos érzelmi küszöb, amit a Nemes teremtményeknek nem sikerült megugrania. Úgyhogy most felkötöm erősen az alsóneműt, és bátran kijelentem: nem tudott közel kerülni hozzám. Hiába gyönyörödtem bele egyik-másik mondatfüzérbe, hiába értem a vágyat, ami arra ösztökélte Han Kanget, hogy a szépirodalom formájába öntse ezt a saját hazájában is már-már feledésbe merülő, kegyetlen mészárlást, nem tudott igazán megérinteni. És ezt borzasztóan sajnálom, mert egyébként: hibátlan. Témájához képest gördülékeny, időnként kifejezetten költői szépségű, a váltott nézőpont pedig változatosságot és bizonytalanságot szül - ugyanis (mint az utószóból kiderül: az angol kiadással ellentétben) a magyar fordításban a fejezetek címei nem árulják el, ki az aktuális elbeszélő, hogyan kapcsolódik a korábbiakhoz. Semmilyen körülmények között nem szeretnék hát senkit sem lebeszélni az olvasásról, ellenkezőleg: aki teheti, olvassa el. Aki szőrösszívű mint én, azért, aki meg nem, az meg azért.
A történet alapját egyébként az az 1980-as kvangdzsui felkelés adja, amelyben civileket (jórészt tüntető diákokat) mészároltak le a rendfenntartók - nem részletezném, megteszi a könyv, illetve találtam egy cikket, ami sokkal jobban megfogalmazza a történteket, mint amire én most képes lennék: itt olvashatod el.
🥕🥕🥕
Eredeti cím: 소년이 온다
Fordító: Kiss Marcell
Kiadás: Jelenkor, 2018.
Oldalszám: 218
ISBN: 978-963-676-719-8
Keményfedeles, védőborítós, türkiz szalagkönyvjelzős szépség.
Fogy. ár: 2999 Ft, de ki a csuda vesz teljes áron könyvet?!