2016. október 31., hétfő

Második nekifutás

Valamivel több mint két éve már, hogy abbahagytam a blogolást. Illetve dehogyis, bocsánat, az egyik blog, amit a verseknek szenteltem, élő maradt. Többé-kevésbé. Szóval abbahagytam, mert úgy éreztem se időm, se energiám nincs már rá, plusz időnként úgy éreztem kiforgatják a szavaimat, azt meg nagyon nem szeretem.
A helyzet lényegében változatlan, időm továbbra sincs túl sok - sőt, azóta van munkám, a város túlsó végén, így a szabadidőm jó része utazgatással telik. Energia... a nap végére abból se marad sok. A leírt, vagy akár kimondott szavak kiforgatását, vagy kedvesebben szólva: újraértelmezését elkerülni pedig gyakorlatilag lehetetlen.
Amiért mégis újfent kezembe ragadtam a virtuális tollat, az nem más mint... a kevés szabadidő. Logikátlanul hangzik, igaz? Csakhogy úgy áll a dolog, hogy egyik hétvégétől a másikig vonszolom át magam a napokon, és úgy érzem a napok/hetek/hónapok homokszemekként csúsznak ki a kezeim közül. Szeretném, ha lenne valami nyoma, hogy igenis volt időm olvasni, moziba járni, akármi. És szeretném, ha lenne egy hely, ahol felfrissíthetem a memóriámat, mikor heroikus küzdelmet folytatok egy halovány emlékfoszlány felszínre hozataláért, ami több annál mint hogy "hát... azt már nem tudom, miről szólt, de tetszett... asszem".
Mindenről és bármiről írok majd, ami érdekel, és amit szívesen a publikum orrára kötök, ha úgy hozza úrikisasszonyi kedvem. Hogy meddig bírom szuflával, az majd kiderül. Tart, ameddig tart.

U.i. Ami a névválasztást illeti: töredelmesen bevallom, elsőre nem így nézett ki... Elkezdtem ide írni, hogy hát kipróbáltam minden értelmes variációt, ami eszembe jutott, és az volt az első, amit még nem foglaltak le, és hogy keresgéljen tovább a harapós nyúl... Isteni szikra, az sercegett-pattogott akkor e helyt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése