2017. január 28., szombat

Jenny Lawson: Őrülten boldog

Forrás: Libri
Ezzel az őrülten boldog mosómedvés könyvvel zártam a tavalyi évet, és mit mondjak: jó választás volt. És jót tett neki, hogy hagytam picit ülepedni. Mert mikor olvastam, úgy éreztem egy kicsit megvezettek. Jenny több mentális betegséggel küzd, és akkor úgy gondoltam ezek a háttérbe szorultak, a humor vastag függönye mögé bújtak. Attól tartok, nem láttam a fától az erdőt.

Akkor csak azt vettem észre, ami az orrom előtt volt, azokat a sorokat, ahol leírja, hogy milyen szorongásokkal küzd, meg hogy néha muszáj engednie a betegségnek, és ki se mászni az ágyból napokig (sőt, úgy emlékszem pár blogbejegyzés is van benne, amiben arról vall, milyen nehéz megküzdeni mindezzel), de nem igazán jött át, hogy milyen lehet együtt élni ezzel. Az, hogy elszántan törekszik mindennek ellenére boldog életet élni, az igen, és elmondhatatlanul tiszteltem érte. De hiányérzetem volt, azt gondoltam, jó-jó, mókásak ezek a hétköznapi csetlés-botlások, de hol van itt a betegség? Most, hogy nekiültem posztot kanyarítani róla, és felidéztem egy-két emlékezetesebb részt (a japán vécéset, amin percekig nevettem, de annyira, hogy közben nem hogy csorgott - patakokban áradt a könnyem; vagy a felbőszült hattyúkról szólót), most kezdett felderengeni, hogy végig ott volt, ott kukucskált a függöny mögül mint egy gonosz kis kobold. Ha újraolvasom, majd jobban figyelek.

A lényeg: ez a nő bátor és őszinte, és a soraiból süt az életigenlés. Van mit tanulni tőle. Ja, és ráadásul nem csak próbál, tud is írni. Nem nagyon jut eszembe olyan, akinek ne nyomnám szívesen a kezébe, hogy olvassa el.

A Kossuth Kiadónak meg ezúton üzenem, hogy kérjük szépen a hölgy első könyvét is.

Eredeti cím: Furiously Happy: A Funny Book About Horrible Things
Kiadás: Kossuth, 2016
Fordító: Szép Krisztina

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése