2017. január 28., szombat

Lorrie Moore: Köszönöm, hogy meghívtál

Forrás: Park Kiadó
Egek ura, hiszen én ezt több mint egy hónapja olvastam... Kissé megkoptak az emlékeim, ne számítsatok értelmes értékelésre. Ami biztos, hogy kicsit felemás érzéseim voltak a könyv olvasása után... Egyrészt tetszett, méghozzá eléggé tetszett ahhoz, hogy ha folytatják az életmű kiadását, el akarjam olvasni minden egyes darabját. Szőröstül-bőröstül. Másrészt jesszus de nagyon depresszív volt ez nekem! Egy rakás elcseszett élet... Valahogy pöttyet vidámabb olvasmányra számítottam, hála a fülszöveg végén virító "szívszorítóan vicces" megjegyzésnek. Ehhez képest a második novellát (elbeszélést? érdekelnie kéne hogy ez melyik kategória? az baj, mert leszarom.) olvasva úgy kezdett forogni a gyomrom a metrón, mintha centrifugában pörgetném. Nem annyira élveztem. Olyannyira nem, hogy egy időre félre is tettem, ugyanis nem mertem folytatni.

Ezek a történetek nem Amerika napsugaras oldaláról szólnak. Életbe belefáradt, szerelmében csalódott, önnön lelkiismeretétől marcangolt férfiak-nők grasszálnak a lapokon és zúdítják ránk a problémáikat. A furcsasága a dolognak, hogy ennek ellenére mégsem éreztem őket száz százalékig hús-vér embereknek. Talán csak az az oka, hogy én magam nem vagyok amerikai. Vagy az, hogy más társadalmi osztályba tartozom - ezek a népek itt nem ám a legalja, szakadt viskóban tengődő plebsz, nem is a magamfajta egyszerűen-de-jól élő polgárok, hőseink a felső középosztályba sorolhatók (legalábbis szerintem. nem kell velem egyetérteni). A lényeg az, hogy nem tudtam hinni a létezésükben, és így nem tudtam igazán átérezni a gondjaikat sem. De ez egyéni szoc problem, senkit ne tartson vissza a könyv elolvasásától - meglehet a fentiekből nem egyértelmű, de: megéri elolvasni. Úgyhogy tessék elmenni a könyvtárba, és kikölcsönözni. Sőt, tessék megvenni a boltban, hogy a Park további kötetek megjelentetését is kifizetődőnek érezze. Egy biztos vevőjük már van. (Lécci, a Birds of America legyen a következő, jó?)

Eredeti cím: Bark
Kiadás: Park, 2016.
Fordító: Gy. Horváth László

4 megjegyzés:

  1. Ennyire depis? Olyan Munro-szintűnek-fajtájúnak gondoltam. Ha majd beiratkozom (megint) a könyvtárba, olvasásra kerül. Kicsit bántam, hogy tavaly nem vettem meg féláron, de mindent nem lehet megvásárolni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem az volt, de az még nem jelenti hogy nálad is így lesz ;)
      (Szívesen kölcsönzöm ám!)

      Törlés
    2. Szerintem neked sokkal magasabb a depitűrő-küszöböd, mint az enyém.:)
      (Köszi - én is ám bármit neked, ami az enyém.)

      Törlés
    3. Hát nem tudom. Majd ha elolvastad kivesézzük :)
      (Jól tudom én azt.:)

      Törlés