2017. május 1., hétfő

Áprilisi zárás

Lássuk: volt egy névnap (apáé), egy húsvét. Szál pulcsiban rohangászás, aztán cirka egy héttel később koczkásra fagyás a hóviharban. Ezt még mindig kicsit nehezemre esik elhinni egyébként. Hóvihar április végén bakker...

Volt sok olvasás, bár ennek nagy része mesekönyv - ugyanis voltak ilyen remek kis gyerekkönyv akciók, nekem meg van egy unokahúgom... Szóval bespájzoltam kicsit én is, meg a nagyi is :) Húsvétra meg is kapta már Katy Hudson: Húúú, mennyi répa! című mesekönyvét, a célszemély úgy hallom teljesen odáig van tőle. Egyébként egyszerű, de cuki mese aranyos rajzokkal, csak azon húztam fel magam, hogy képesek voltak benne hagyni egy nyomdahibát. Egy post-iten elférne a könyv teljes szövege, és így sem tudják hibátlanul kiadni? Ez konkrétan baromi ciki. Ezen kívül jó előre begyűjtöttem a csöpp karácsonyi ajándékát, egy Morcos Borz karácsonyáról olvashat majd, ahogy Paul Bright képzeli. Bevallom ezt nagyrészt az illusztrátor, Jane Chapman miatt vettem meg, nem tudok betelni a rajzaival, és a kislány is imádja Karma Wilson Medve-sorozatát, ami szintén az ő illusztrálásában jelent meg. Ha már medvék, a nagyitól Bonny Becker Medve sorozatának három kötetét kapja majd meg szép sorban - a Medve szipog címűt mondjuk majd ha nagyobb lesz, az egy kicsit meredek :D Szintén sokára kerül ajándékcsomagoló papír Thorbjörn Egner: Káriusz és Baktusz című meséjére, ehhez még nagyon kicsi, de röhej áron dobálták utánam, és úgy gondoltam idővel jól fog jönni egy fogmosós mese a picinek. (Story Time: Mi annak idején úgy blicceltük el az esti fogmosást, hogy elszopogattunk egy kis darab fogkrémet. Finom volt, és jó mentolos lett tőle a lehelet. A szüleinket sikeresen átvertük, a fogaink meg teljes lelki nyugalommal szuvasodhattak tovább. Azt meg ne kérdezze senki, miért nem voltunk képesek akkor már fogkefére nyomni a cuccot, és rendesen fogat mosni - fogalmam sincs.)
Egy fokkal érettebb korosztálynak szól Diana Wynne Jones Palota-trilógiája - ezt magamnak vettem meg, de lehet idővel átvándorol a pintyőkéhez. A vándorló palota az egyik kedvenc rajzfilmem, a könyvet is olvastam pár évvel ezelőtt - sok emlékem nem maradt róla azon kívül, hogy nem jött be annyira, mint a japán mozi, de úgy gondoltam jól jönne belőle egy saját példány, és a sorozat másik két kötetének olvasását is túl régóta halogattam. No, ki is olvastam mind a hármat, de őszintén szólva nem ájultam halomra. Valószínűleg lesz majd külön poszt, úgyhogy egyelőre ennyit erről.
A fentieken kívül csak egy könyvet sikerült befejeznem a hónapban, a Rob Roy-t Walter Scott-tól, és szinte hihetetlen, de erről már írtam is! Itt lehet elolvasni. Most két könyv van folyamatban, az egyik Dosztojevszkij könyvszörnyetege, A Karamazov testvérek, ez kérlek alássan egy 960 oldalas monstrum, de már lenyomtam belőle 530-at és nagyon tetszik. A másik megkezdett pedig egy Marcel Aymé novelláskötet, A faljáró. Három történetet olvastam el belőle, és eddig intenzíven rajongok.

Ami a beszerzéseket illeti, ott sajnos megint elszaladt velem a könyvparipa, pedig el se mentem a Könyvfesztre. Ja, és a Lírás előrendelésem még meg se jött. Tizennégyen vannak a drágák:


A hónap csúcspontja az volt, mikor sikerült emberbarát áron hozzájutnom a Minden egyes név-hez, eddig ez a kedvenc Saramagom, borzasztóan vágytam rá. A Palota-trilógia durván akciós volt, ahogy a Gyorslábú Achille (amihez Amadea csinált kedvet) és a Stella zuhan is. Utóbbi kettővel együtt érkezett pár antikvár darab is, mindhárom ezer éve csücsült a várólistámon. A faljárót már említettem fentebb, a Legyen nekik dzsesszről Gregöria_Hill írt szépeket, a Fakó ló fakó lovasa meg első körben a címével, másodikban a fülszövegével győzött meg arról, hogy kell nekem. A maradék öt egy Gabo akció eredménye, a Születésnap után egész egyszerűen kellett, mert Kevin. A varázshegy szintén régen várólistás, A felszín alatt, meg úgy egyáltalán Faber pedig Jen Campbell-nek köszönhetően érdekel. Ami Asimovot illeti - a Robot sorozatból már csak egy kötet van hátra, és hát mégse maradhatok Asimov nélkül, hova vezetne az?! Egyelőre két részt mertem beszerezni az Alapítványból, ha tetszenek jöhet a többi is.

Filmek terén elég szegényes hónapot hagytam a hátam megett: volt két újrázás, a 10 dolog amit utálok benned hónap elején, és a 27 idegen igen tegnap este. Előbbit azért néztem újra, mert anno, megboldogult tinédzser koromban nagyon szerettem, és ami azt illeti most is nagyon jókat nevettem rajta. Utóbbi pedig a tegnapi mozimaraton lezárása volt, a negyedik darab a sorban - na most tessék elképzelni mennyire jókat láttam előtte, ha úgy éreztem felüdülés lesz ezt a romkomot újranézni (félreértés ne essék, a maga műfajában nem olyan rossz darab, de azért... khm... nem pont ezt nevezném meg kedvencemként). Ha már itt tartunk, ezeket láttuk: Rivaldafényben: Új irányzatok; a Szellemirtók csajos változata és a Stréberek. Na ezekről tuti nem írok külön bejegyzést, úgyhogy pár szót itt pötyögök róluk. A táncos film volt a legalja. Annak idején az első részt többször láttam - az se volt egy világmegváltó darab, de volt benne olyasmi, hogy történet, meg értelmes gondolat... A főszereplő csajt nem akartam péklapáttal hátba simogatni, és klassz táncok voltak benne. A párbeszédek se voltak olyan bántóan buták, hogy az agyam sikítva rángatózzon fájdalmában. Hát itt egyrészt ki nem állhattam a hősnőt, idegesítő hisztis liba, és kábé mindenki más jobban táncol nála, úgyhogy konkrétan nem értem, miért ő volt a középpontban. A szövegkönyvet máglyára kellett volna dobni forgatás előtt, és mályvacukrot sütögetni a lángja fölött, mert még pantomimezve is jobb lett volna a szereplők közti kommunikáció, a koreográfust meg kicsit jobban kellett volna noszogatni, hogy ne csak a táncok fele nézzen ki pofásan. Egyszóval: igénytelen. Nem ajánlom, nagyon nem. A Szellemirtókon kezdetben egész jól szórakoztam, úgy éreztem ez a film önmaga paródiája - aztán a végére kiderült, hogy sajnos nagyon is komolyan vették ezt az egészet. A humorfaktor apadásnak indult, majd ismeretlen helyre távozott, és a főszereplőknél se tudtam már nem észrevenni milyen bántóan harsányra és vicceskedőre sikeredtek. Bill Murray felbukkanását viszont díjaztam :) A Stréberek meg négy barátról szól, illetve az ő utolsó nyarukról az egyetem előtt. Korábban minden buliból kimaradtak, hogy jó jegyeket szerezzenek és menő egyetemre mehessenek, de most úgy döntenek hogy bepótolnak mindent. Szerintem erről nem is kell többet mondanom :D
De! Azért szerencsére volt pár órám, amit értelmesebb képkockák befogadására fordítottam, egyrészt megnéztem egy minisorozatot, a Hatalmas kis hazugságokat, itt már írtam is róla. Másrészt végre sikerült megnézni a Banks úr megmentését, na róla viszont szeretnék majd külön posztot, úgyhogy itt csak annyit jegyeznék meg: jó vót.

És akkor végül a zenei front hírei. Pár hónapja regisztráltam Spotify-ra, az ingyenes verziót használtam próba cseresznye alapon. Most hónap közepén viszont úgy döntöttem, hogy megérett az idő egy előfizetésre. Ami viszont azzal jár, hogy... hát, lényegében azt hallgatok, amit csak akarok. Ami viszont ezzel járt:










A képek forrása az Amazon és a Discogs

Azért ez jóval hatásosabb (és helyigényesebb) mintha csak idebiggyesztettem volna egy számot, nem? És ezt csak a hónap második felében produkáltam. Basszus, imádom a Spotify-t. Van ottan például egy olyan lehetőség, hogy a friss megjelenések közt mazsolázhatsz, így került a fentiek közé Bishop Briggs (aki nem pont az én stílusomban nyomja, de azért odafigyelek majd rá), a The Score (slágergyanús, nekem felejtős), az Incubus új albuma (fájdalmas csalódás), a Zac Brown Band (ez egy régebbi album, és egész jó kis country, velük még folytatom az ismerkedést valamikor) és Charlie Cunningham (ez kifejezetten nagyon ígéretes darab, majd még repetáznom kell hogy kiderítsem mennyire - a kedvencem ez a dal volt). Aztán van pár régi elmaradás, ilyen az Alabama Shakes (újabb csalódás), a The Black Keys (erről nem is beszélve), Gary Clark Jr. (itt volt legalább valami ami tetszett, de ez se vett le a lábamról) és a Tango With Lions (az In A Bar még mindig imádat tárgya, meg volt egy-két jobb szám, de amúgy csak erős közepes). Vannak olyanok, amiket a Discogs lemezbányájából túrtam ki még valamikor, és vagy a borító, vagy a bandanév/lemezcím alapján feldobáltam a várólistára, ezek a Zolle (imádom ezt a röfis borítót, és hát most komolyan, olyan dalcímek vannak mint például Pork Vader meg Porkenstein... nem lehetett kihagyni. kár, hogy maga a zene nem túl emlékezetes), a Memória De Peixe (ehhez is azt írtam discogson, hogy kellemes, de semmi extra), a Palomine (egyik legviccesebb borító, a zene is pozitív csalódás, bár valószínűleg többször nem kerül terítékre), a The Simpletone (Timi, ha olvasod ezt: muszáj belekóstolnod! hajnalban, félkómásan hallgattam, de nem hiszem hogy csak a fáradtságnak volt köszönhető hogy ennyire bejött :D magasan ez a legjobb a felhozatalban) és a Do The Undo (nem rossz, de van hova fejlődniük). Lássuk, mi maradt ki... a Collective Soul magyarázata, hogy egyik hajnalban (a Simpletone-os hajnalban, egyébként:) úgy ébredtem, hogy a Shine dallama zúgott a fejemben, és miért ne?-alapon az egész albumot meghallgattam. Hasonló eset volt Black - itt is egy dallamtapadásnak köszönhető a közelebbi ismeretség: mikor a Hatalmas kis hazugságokhoz írtam bejegyzést, a kiválasztott poszter a semmiből felidézte a Wonderful Life dallamát. Amúgy a lemezt szerintem többet nem veszem elő, nem jött be. Meredith Brooks úgy került képbe, hogy egyik nap mikor épp a teámat forráztam le a konyhában, az utcáról behallatszott a Bitch egy ott parkoló autónak hála. Ez sem az én lemezem ezt az egy örök klasszikust leszámítva :D Madonnától pedig igazából a Rain-t szerettem volna meghallgatni, de megint csak - miért ne? Lecsúszott az egész. Az Aida pedig szimpla kíváncsiság: gondoltam megnézem teljes operákat is tudok-e hallgatni, és ez volt az első, ami eszembe jutott. Szép volt, egyszer szívesen megnézném/hallgatnám élőben :)
Asszem mindenről írtam, de ha nem már azt se bánom, elfáradtam. Szerintem az is, aki idáig bírta szuflával - így hát köszönöm a figyelmet, és boldogságos májust kívánva ezennel pá-t intek: Pá!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése