2016. december 3., szombat

Rácz Péter: Remélem, belátnak

Forrás: Moly
Mindig bajban voltam azzal, ha verseket kellett elemezni. Ha iskolás módon, arról kellett regélni, hogy mit gondolt a költő, mikor ezt és ezt írta, mindig felhúztam magam rajta. Mert honnan a frászból tudhatná azt egy akárhonnan jött irodalom professzor, hogy mit gondolt Petőfi? Azt csak ő maga tudhatta, senki más. Ha pedig arról kéne beszélni, hogy nekem mit mond, belőlem milyen érzéseket vált ki egy vers - arra képtelen lennék. Túl személyes dolog, amit nem akarok megosztani mással. Egyéni szocproblem :)

És akkor tessék, itt ülök és vár rám a feladat: értékelést írni egy egész kötetnyi költeményről. Nézzétek el nekem, ha balladai homályba burkolózva csak annyit mondok: nem az én verseim voltak. Legtöbbször elvesztem a sorok között, nem adtak nekem fogódzót. Volt egy-kettő, ami megmozgatott bennem valamit (ezek fent vannak/lesznek NokedLírán), de a költő másik kötete, ami Az alvó testről címen jelent meg, sokkal közelebb került a szívemhez. R.P-vel való ismerkedéshez inkább azt ajánlanám.

U.i. Nem tartom lehetetlennek, hogy ezen első verseskötet értékelésem egyszersmind az utolsó is lesz. Nem megy ez énnekem.

Kiadás: Kalligram, 2008.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése