A nagy szépség

Forrás: IMDb

Azt hiszem ez lesz az a film, amiről semmi értelmeset nem fogok tudni írni - mégpedig azért nem, mert megalapozottnak érzett gyanúm szerint nem jött át az üzenet. Csak a felszínét karcolgattam, vagy ha úgy tetszik, a jéghegy víztükör fölé törő egyharmadát vettem észre. Tiszta mázli, hogy nem vagyok hivatásos kritikus, csak egyszerű néző :)

Szóval Jep Gambardella egy a felső tízezerhez tartozó újságíró - illetve író, x évvel ezelőtt ugyanis írt egy könyvet is. Az ő szülinapi partijának a közepére csobbanunk a film kezdetén, bulizunk egy jót, majd szép lassan megismerjük életének állandó szereplőit, vele együtt csippentünk ki az embertömegből néhány új jelöltet. Egyesektől el is búcsúzunk, végleg.

Ez az alkotás nekem már túl művészi volt ahhoz, hogy képes legyek befogadni. Ami eljutott hozzám, az a római látképek és műtárgyak szépsége, és a zenéké, meg néhány az élet múlása fölötti merengéstől mélabús pillanat. Bizonyára volt valami mélyebb értelme mindennek, csak nem találtunk egymásra. A jövőben is figyelni fogom Paolo Sorrentino munkásságát, mert az Ifjúság viszont közel egy év után is eszembe jut olykor-olykor, a tavalyi év egyik kedvence volt. De ezt, ezt aligha nézem újra, ahhoz túl rövid az élet, ebben mélyen egyetértek Jeppel.

Azt hiszem ezt a filmet azoknak érdemes megnézni, akik szeretik Fellinit. Valahogy stílusában hasonlónak érzem, bár lehet csak azért, mert őt se nagyon értem :D

Eredeti cím: La grande bellezza
Bemutató: 2013
Rendező: Paolo Sorrentino
Szereplők: Toni Servillo, Carlo Verdone, Sabrina Ferilli