2017. február 1., szerda

Januári zárás

Most tök olyan érzésem van, hogy elrohant ez a január a fagyhalálba, pedig csak arról van szó, hogy olyan szinten megcsúsztam a posztok írásával, hogy alig két hete írtam az utolsó hónapösszegzős bejegyzést. (Rászántam egy fél percet, és elgondolkoztam rajta miként csűrhetném-csavarhatnám tovább ezt a mondatot oly módon, hogy elférjen benne még legalább öt "hogy" és két-három "olyan", de inkább megkímélnék mindenkit az ezirányú próbálkozásoktól. Szívesen.)

Tehát: január. Amikor is megérkezett a karácsonyra várt hótakaró, ami aztán istenesen le is fagyott. Amikor minden áldatlan reggel odafagytam a buszmegállókba. Amikor elolvastam hat könyvet és megnéztem kilenc filmet. Na, maradjunk ennél az utóbbinál, ez hangzik a legjobban.

A nyitótáncot Hraballal lejtettem el: az Őfelsége pincére voltam régi adósság volt, a filmet olyan két-három éve láttam már, a regényt halogattam - de ami késik, az csak várat magára. Utána átruccantam északra, és elolvastam a norvég Per Petterson nagyrészt Dániában játszódó regényét, mely a szerintem csodás Átkozom az idő folyamát címre hallgat. Aztán Giulia Enders Bélügyek című könyvét olvasva rádöbbentem, hogy lényegében egy két lábon császkáló bolygó vagyok, rengeteg apró lakossal, és e tudat engem boldoggá tesz. Ezután folytattam Asimov Robot sorozatát, A mezítelen nap-pal. Róla nem lesz külön poszt, majd ha mind a négy rész lecsúszott pötyögök róla valami rendkívül informatívat. (Azért az ugye mond valamit, hogy lényegében biztosra vehető: az Alapítvány sorozat is a polcomon fog landolni...?) A hónapban volt egy háromnapos hétvégém is, úgyhogy bátor voltam és belevágtam benga köteteim egyikébe: végre olvastam Szolzsenyicint! Méghozzá a Rákosztályt. És másfél nap alatt bepusszantottam, ami engem lepett meg a legjobban. A desszert pedig a Brooklyn volt, Colm Tóibín tollából (hát, valószínűleg inkább a klaviatúrájából, de az milyen hülyén hangzana már?!). Őszinte leszek: mind jól estek. Hétvégén megpróbálok összekaparni némi alkotóerőt, hogy poszt is szülessék róluk végre.

Ami a beszerzéseket illeti, ők tizenegyen vannak:

A nyuszi már csak szombatig lakik nálam, muszáj volt megörökíteni :)

Ebből hatan a csodás 2+1 akció gyermekei: a fentebb emlegetett Bélügyekre annyira rákattantam, hogy muszáj volt azonnal beszerezni. A kedvezmény kimaxolása érdekében mellé csaptam egy Matildát, amit film formában gyerekként nagyon szerettem, és egy Vonnegutot. Kicsit később felfedeztem, hogy megint rendelhető az Amikor Nietzsche sírt - az előbbi okból ő is kapott társaságot, a Nyílt titkok és a Nők a tűzvonalban lettek partnerei. És végül becsúszott még egy rendelés, mert létfontosságúnak éreztem, hogy kézközelben legyen egy-egy példány a Vasdruida legújabb részéből és az Északfiból. Mea culpa. A Sherlock összest és a Karácsonyi leveleket pedig abból a Kultúra utalványból szereztem be, amit a Jézuska hozott :)

Filmes fronton is elég jó volt a felhozatal, egyik választottammal se nyúltam mellé. Amerika Kapitány nyitotta a sort, a Polgárháborújával, ez gyakorlatilag az egyetlen olyan tétel ebben az egész zárós posztban, amiről már sikerült írnom valamit - még ha csak 3 in 1 formában is, ímhol a link. Utána Alan Rickman filmjét lestem meg, ez A virág románca névre hallgat, és kertépítők a főszereplői - kertészmérnökként jóhogy élveztem, még ha fényévekre kerültem is az egyetem óta a szakmámtól. A nyár királyai következett, és szerencsére alaptalannak bizonyult azon félelmem, hogy túl kamaszos lesz ez nekem. A tavalyi filmek közül az egyik kedvencem Paolo Sorrentino Ifjúsága volt, azóta csúszkált egyre előrébb a virtuális várólistán A nagy szépség. Nem tetszett annyira, mint a frissebbik alkotás, de azért köszönöm, finom volt, különösen zenei téren. Eztán Precious volt szíves a padlóba döngölni, hogy aztán Jim Jarmusch küldhessen rózsaszín, Hervadó virágokat a síromra. Ó, és azt tudtátok-e, hogy Paul Auster forgatókönyvet is írt? Igen, igen, részben neki köszönhetjük a Füst című mozit, amiben egyik személyes kedvencem, Harvey Keitel a főszereplők egyike. Volt egy újrázás is, múlt hétvégén észrevettem, hogy a Cinemaxon adják a Nyom-ot, és hát muszáj volt... még ha szinkronosan is. A sort pedig Deadpool zárta, amit végre, végre! adott az HBO. Ezúton is hálám s köszönetem.

És hogy ez se maradjon említetlenül, bár rajtam kívül aligha érdekel bárkit is: két (nekem) új lemezt hallgattam meg, az egyik Damien Jurado-tól a Rehearsals for Departure, amit Sorrentinonak köszönhetek (a kedvenc betétdalomat A nagy szépségben ő követte el). Azt hiszem, vagy inkább remélem hogy nem ez lesz a legjobb albuma, ez olyan közepeske volt nekem, majd még próbálkozom. A másik pedig a Living Things a Linkin Parktól. Hát ezt meg azért hallgattam meg, mert nem igazán sikerült eldöntenem, akarok-e menni a koncertjükre nyáron vagy nem. Nos, most inkább afelé hajlok, hogy nem. A tizenévesként agyonhallgatott Hybrid Theory és Meteora mindig szép emlék lesz, de ez nem jött be.

Ennyi voltam mára, mindazoknak akik bírták cérnával idáig, köszönöm a kitüntető figyelmet.
Kellemetes élményekben gazdag februárt kívánok mindenkinek :)

4 megjegyzés:

  1. Csak nem keveselled a hat könyvet?:)
    A Füstöt én is nagyon szeretem. A kvázi folytatását is láttad?
    (Amerika kapitányt viszont nem bírom.) A Matilda nekem is gyerekkori szerelem, mindig megnéztem a tévében, a könyv is jó, mármint felér a beplántálódott gyerekkori kultélményhez.:)
    Kockásfülű nyulam nekem is van, de az eggyel korábbi verzió, kisebb szemekkel.:)
    Szeretnék én is ennyi filmet nézni, neked hogy a fenébe sikerül?:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyáltalán nem, szerintem szép teljesítmény :) Ráadásul a hatos a szerencseszámom!
      Nem, nem is tudtam róla, de mint kiderült adják majd a Cine2-n, úgyhogy ha nem feledem el azt is meglesem!
      Ez a Kockásfülű Adélé lesz, egy Zog, a sárkány kíséretében kapja névnapjára :)
      Hát szerintem úgy, hogy jóval otthonülősebb vagyok náladnál. Hétvégén pölö csak akkor mozdulok ki, ha muszáj, igyekszem mindent hét közben, meló után letudni. Péntek estére már olyan masszív emberundorom van, hogy azt elmondani nem tudom :D Plusz ha már leülök filmet nézni, akkor általában nem egyet tolok, hanem kettőt-hármat. Szóval így :D

      Törlés
    2. Olyan király nagynéni vagy.:)) Én égtem egyet a zöldségesnél, vettem egy cuki plüss rókát (mókusfarokkal), megmutattam a csajnak, hogy nééézd, milyen cukiii, és megkérdezte, kinek lesz... hát, magamnak... Amúgy nem vagyok plüssmániás, de van, aminek nem tudok ellenállni. Négy ikeás patkányom is van.:D Inge, Ursula, Nils és Gunnar.
      Ó, nem hiszem. Nekem volt olyan korszakom, amikor saját magamat is idegesítettem pusztán azzal, hogy vagyok, annyira elegem volt mindenből (nem, nem láttál még ekkora hülyét).

      Törlés
    3. Hát, igyekszem - majd Adél megmondja hogy sikerült, ha nagyobb lesz :D
      A rókák cukik! Tavaly ősszel az óbudai temetőben láttunk egyet, beszálltunk a kocsiba, és mikor kinéztünk ott állt mellettünk, max egy méterre. Soha nem láttam még ilyen közelről :)) Persze mire előtúrtam a mobilt hogy lefotózzam megunta a pózolást és eltekert, csak a popóját sikerült lekapni :D
      Mekkora jó neveket adtál már a patkányoknak :DD Az ikeás játékok tök jók, nekem az aktuális kedvencem a plüsskaktusz.
      Óh, ilyen előfordul :)

      Törlés