Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam

Forrás: Európa

Böcsülettel bevallom, én most egy olyan trükkel próbálkoztam, hogy levettem szépen a polcról ezt a lassan két hónapja olvasott könyvecskét, és imitt-amott belelapozgattam, emlékfrissítési célzattal. De azt hiszem fölöslegesen erőlködtem, mert ahol csak kinyitottam - hát mind ismerős sztori volt. Kiderült, hogy egész jól emlékszem a könyvre, most szólj hozzá!* Csak kábé semmit nem tudok írni róla anélkül, hogy szétspoilerezném az egészet...

Elbeszélőnk, a pikolófiúként debütáló Jan két dologba szeret bele történetünk kezdetén: a pénzbe és a kerekded női domborulatokba. És a kutya mindenit, nem nyugszik míg mindkettőből jó sokat nem szerez :) Tulajdonképpen azt követhetjük végig, hogyan dolgozza magát egyre feljebb a szamárlétrán, ambiciózusan, a történelmi eseményekre vakon. És bár alapesetben baromi ellenszenvesnek találom ezt a fajta hatalomvágyat, Hrabal elérte hogy megkedveljem ezt a csöpp, fölvetett állal flangáló fiatalembert. Pedig néha olyasmikbe keveredik, hogy a hajam égnek áll...
Szerettem olvasni ezt a könyvet, az összes kis csipkelődő, humoros vagy épp pajzán történetecskéjével. (Nekem) nem a hangosan rötyögős fajta, hanem az a könyv, amit majdhogynem folyamatosan somolyogva olvasol. (Mert azért a második világháború elég hervasztóan tud hatni az ember hangulatára, legyünk őszinték.) Fogok még Hrabalt olvasni**, az hétszentség - már csak azért is, mert a Harlekin milliói már itt figyel a polcon. Szép kék.
A cseh humor rajongóinak ajánlanám, de ők már valószínűleg olvasták. :)

Eredeti cím: Obsluhoval jsem anglického krále
Kiadás: Európa, 2014
Fordító: Varga György

*Oké, az igazsághoz hozzátartozik, hogy pár éve láttam a könyvből készült filmet, és elég sok minden megragadt emlékezetem légypapírján, úgyhogy a könyv voltaképpen annak emlékeit frissítette fel. Ja, és ha már itt tartunk, a film is jó, bátran vágjatok bele.
**Meg korábban is olvastam már, a Sörgyári capricciot, de az valahogy annyira nem jött be. Leszámítva a mosómedvét.