2017. április 29., szombat

Ez csak a világ vége

Forrás: IMDb
Ezt a filmet még februárban, a névnapomon láttam. És tudjátok, mi a borzasztó? Hogy ha előző hétvégén nem veszem meg rá előre a jegyet, nem megyek el megnézni. Ritka ronda, szottyos volt az idő, semmi kedvem nem volt kimozdulni, de sajnáltam volna a kidobott pénzt...

Mintha valahol szóba került volna már: szeretem a biliborogatós családi drámákat. Amikben egy hétköznapi esemény hatására kitörnek végre a régóta elfojtott érzelmek, és egymás torkának esnek a rokonok. És ez egy elég jól sikerült darab ebben a kategóriában. Emlékszem, alig kezdődött el a film, de olyan kellemetlenül éreztem magam a bőrömben az egyre fokozódó feszültségtől, hogy kis híján kirohantam a teremből - de szerencsére ellenálltam a kísértésnek és beértem némi fészkelődéssel :)

Az alaptörténet röviden így fest: Louis sok évnyi távollét után hazalátogat, hogy bevallja a családjának: halálos beteg. A húga olyan fiatal volt, mikor lelépett, hogy gyakorlatilag semmit nem tud róla, a bátyjából pedig süt az elfojtott indulat - a látogatás minden csak nem kellemes, nehéz belőni, mikor jön el a megfelelő pillanat a vallomásra - ha eljön egyáltalán. Senki nem tud úgy bántani, mint egy szülő vagy testvér - és apám, ezek aztán tépik egymást rendesen...

A szereplőgárda pazar, nekem Vincent Cassel és Marion Cotillard alakítása tetszett legjobban. Cassel Antoine-ja megfejthetetlen maradt számomra: valóban ő lenne a két lábon járó agresszió, vagy csak az öccse felbukkanása kergette a felszínre a csalódást, a távolmaradása miatti dühöt? A féltékenységet, amiért volt mersze elmenni és az álmainak élni, a sértettséget, amiért felé se nézett mostanáig... Cotillard-nak pedig gondolatban odaítéltem az összes létező szakmai díjat, annak ellenére hogy továbbra se kedvelem :D (Könyörgöm, ha megnézed, eredeti nyelven tedd - és figyeld, mennyi érzelmet képes mutatni a hangjával.) Catherine a félénk, kicsit talán butácska háziasszony, aki hiába próbálja megfékezni egyre erőszakosabb férjét, folyton hebeg-habog zavarában - ugyanakkor ha kritika éri az urát a sarkára áll, és megmutatja hogy ő is képes tőrrel csiklandozni a másik szívét. Öröm volt nézni a játékukat, még úgy is, hogy valóban egyre rosszabbul éreztem magam, ahogy haladt előre a történet. Okvetlen újra kell majd néznem. Egyszer. Valamikor.

Eredeti cím: Juste la fin du monde
Bemutató: 2016
Rendező: Xavier Dolan
Szereplők: Gaspard Ulliel, Nathalie Baye, Vincent Cassel, Marion Cotillard, Léa Seydoux

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése