2016. november 6., vasárnap

Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni

Szóval az úgy volt, hogy meg akartuk nézni az HBO videotárából a Zootropoliszt. Ennek megvalósítása elé csupán két akadály gördült: 1. nem is volt a kínálatban, amit azóta is nehezményezek. 2. a UPC annyira nagyon nem akarta, hogy megnézzük, hogy - az 1. pont ellenére, mondhatni a biztonság kedvéért - az egész videotár úgy ahogy van beszart. Mindegyik tévénél. Viszont annyira beleéltük már magunkat abba, hogy márpedig mi most filmet fogunk nézni, hogy megsasoltuk amúgy mi a műsor. És akkor láttam, hogy hát mindjárt kezdődik ez, gyorsan rákerestem a trailerre, érdemes-e beülni elé. Annak tűnt.

Forrás: IMDb
Az alapsztori annyi volna, hogy egy lányról kiderül, hogy leukémiás, és mikor a hír a pletyka szárnyán eljut az egyik anyukához, az lényegében átrugdossa hozzá a fiát, mondván korábban olyan jó barátok voltak, vidítsa már fel.
Hát. Először is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy fent említett előzetes eléggé csalóka. Az alapján én egy baromi vicces filmet vártam, és ugyan azt nem mondhatom, hogy nem nevettem rajta egyáltalán, de az van, hogy sokkal gyakrabban éreztem kínosnak mint szórakoztatónak azt a humort, amivel operál. Ízlések és pofonok ugye, kinek mi jön be.
Maga a történet tetszett, Greg apja hatalmas figura volt, és az ifjak közt szövődő barátság is szép fokozatosan lett felépítve. A filmparódiák egyike-másika is üdítően bolondra sikerült. Még a színészi alakításokba sincs kedvem belekötni, bár egyikük teljesítményét sem éreztem lehengerlőnek. És azt hiszem pontosan ez a bajom, a lenyűgözöttség teljes hiánya. Nem sajnálom a perceket, amiket rászántam, de újranézni valószínűleg nem fogom. És azt hiszem a film alapjául szolgáló könyv el nem olvasása sem jár majd életfunkcióim leromlásával.

Eredeti cím: Me and Earl and the Dying Girl
Bemutató: 2015.
Rendező: Alfonso Gomez-Rejon
Szereplők: Thomas Mann, RJ Cyler, Olivia Cooke

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése