Decemberi zárás

Egy töredelmes vallomással kezdem: cirka másfél hete megoldottam a korábban jelzett informatikai problémát, olyan módon, hogy megvettem életem első saját laptopját. *dobszó, vastaps, lelkes füttyögetés* Úgy hiszem nem menthetetlen a nővéremtől örökölt gép, amit eladdig használtam, de egyre gyakrabban ment az idegeimre, és hát köszönöm szépen, de épp elég stresszes a munkám, otthon már nyugalomra vágyom.

Szóval a technikai akadályok elhárultanak, csakhogy az ihlet, ami rendíthetetlenül munkált bennem december második felében, januárban ismeretlen helyre távozott. Igyekszem mihamarább visszacsalogatni - kezdetnek megírom végre a decemberi zárást.

Zene

A rövidebb végén fogok neki gigászi feladatomnak, és az utolsó havi hallókör-bővítésemmel kezdek. Rém egyszerű lesz összefoglalni, ugyanis össze-vissza két lemezt hallgattam meg teljes hosszában. Az első a Radical Face Ghost-ja volt, aminek a legjobb része a borítója... Nem idézném be minden sorát a discogs-os listámra írt megjegyzésnek, csak a velejét osztom meg az arra kíváncsiakkal: veszettül untam. Mostanra konkrétan semmire nem emlékszem belőle, ami sose jó jel. Őszintén szólva arra se emlékeztem, hogy meghallgattam :D A második pedig egy karácsonyi album volt Frank Sinatraval, na az tetszett, süti sütés közben hallgattuk anyával. Ugyanakkor ment le egyébként egy régi bécsi karácsonyi koncert a három tenor közreműködésével, aminek a videóját felváltva kommentáltuk a másiknak (mert ugye hol anya gyúrta-nyújtotta a tésztát a pultnál, hol én szaggattam a rengeteg kekszeket. soha többé nem csinálunk ennyi sütit, az hétszentség) visítva röhögésekkel tarkítva, valamint egy youtube-os Queen válogatás meg némi Imany. Ja, és regisztráltam Spotify-ra. Elmondani nem tudom, milyen jókat nevettem a 90-es évek egynémely, a múlt jótékonyan fedő homályából előbukkanó dalán...

Könyv

Újévi fogadalmaim egyike, hogy többet nem búsongok azon, hogy csak n darab könyvet/filmet/akármit kebeleztem be az elmúlt hónapban. Azt se tudom eddig miért csináltam ezt, a világon semmi értelme. Tehát: decemberben hat könyvet sikerült befejeznem, és ez tök jó! :) A Solaris és Az üvegbura értékelése már olvasható, és hamarosan rittyentek valamit Lorrie Moore: Köszönöm, hogy meghívtál és Jenny Lawson: Őrülten boldog c. könyvéről is. Rajtuk kívül még az Egyszerű történet vessző száz oldal - A kardozós változat csúszott le Esterházy Pétertől, és Julia Quinn-től az Ami Londonban történt. Róluk majd akkor, ha a folytatásokat is olvastam, nem szeretek sorozatkötetekről egyesével írni. (Azért annyit megsúgok, hogy előbbin hülyére röhögtem magam, utóbbi pedig a legjobb azok közül, amit az írónőtől eddig olvastam.)

Fontos információ, hogy a rénszarvas a Santa Claus is Coming to Town-t szaxizza épp.

Ami a beszerzéseket illeti, az ha jól számolom pont egy tucat. A Solaris, A hobbit és a Csernobili ima egy második körös Európa maratonos rendelésnek köszönhető, egyszóval a gyengeségemnek. A Hideghegyet meg se tudnám mondani, mióta szeretném elolvasni, és nagyjából-kábé lehetetlen normális áron (vagy bármilyen áron) beszerezni. Egy kedves molytól sikerült beújítanom, elképesztően baráti áron. A Macskabölcső, a Dorian Gray képmása, A dzsungel könyve, a Brooklyn, A virradat ígérete és a Köszönöm, hogy meghívtál a rettegve várt év végi 2+1-es akcióból van (ebből jut majd a januári zárásba is, hajjaj!). Sajnos eléggé kedvelem a Helikon és a Park kiadót is... És végül Stoner és a Háború és béke a karácsonyfa alatt vártak rám, egy cipősdobozban, nagy rakás édesség társaságában. A szüleim valahonnan ismernek engem... A Háború és béke első bekezdését hangosan fel is olvastam, mindjárt Szenteste. Döbbent csend és kikerekedett szemek kereszttüzében - ugyanis majd' az egész franciául van. Csodás volt. :D

Film

A december egyértelműen a képkockák hava volt: tizenhárom filmet néztem meg - ebből tíz újdonság volt, a többi újrázás, mert néha az is kell. A kertbérlővel indítottam, róla írtam is már. Szabadságom utolsó napján moziba mentünk, és nagyjából három idegen társaságában, csodálatos csöndben megnéztük az Én, Daniel Blake-et. Ő mindenképp megérdemel egy saját bejegyzést, hamarosan meglesz az is. Ezután fáradt agyam karácsonyi rom-kom után kiáltott, és kapott is mindjárt ötöt, inkább nem sorolom, úgyis szeretnék írni róluk egy csoportos értékelést (mondjuk húsvétkor, csak hogy stílusos legyek :P). Aztán eljött az ideje a karácsonyi tévé előtt punnyadásnak, megnéztem a Fehér karácsonyt, amit enyhén unalmasnak és propaganda-szagúnak éreztem (jer fiam, állj Te is katonának, mert az csudijó!), ezt leöblítettem pár régi ismerőssel: a Segítség, karácsony!, az Aranyhaj és a Jégvarázs vidított az ünnepen. Év végén pedig pótoltam némi Marvel-lemaradást: megnéztem az első két Amerika Kapitányt. És tetszett! Jobban kéne bíznom a Marvelben, A Hangya is, ez is pozitív csalódás volt.

*

Na most ide, a poszt végére terveztem valami Best of 2016-szerű szöszt fabrikálni, de elfáradtam, mindjárt kész a fűszeres csirke, és négy dvd várja hogy kiválasszam közülük az esti programot, úgyhogy zárom soraim. Majd jövőre írok Best of-ot. Talán. :)
Boldog új évet mindenkinek!