Lorrie Moore: Köszönöm, hogy meghívtál

Forrás: Park Kiadó

Egek ura, hiszen én ezt több mint egy hónapja olvastam... Kissé megkoptak az emlékeim, ne számítsatok értelmes értékelésre. Ami biztos, hogy kicsit felemás érzéseim voltak a könyv olvasása után... Egyrészt tetszett, méghozzá eléggé tetszett ahhoz, hogy ha folytatják az életmű kiadását, el akarjam olvasni minden egyes darabját. Szőröstül-bőröstül. Másrészt jesszus de nagyon depresszív volt ez nekem! Egy rakás elcseszett élet... Valahogy pöttyet vidámabb olvasmányra számítottam, hála a fülszöveg végén virító "szívszorítóan vicces" megjegyzésnek. Ehhez képest a második novellát (elbeszélést? érdekelnie kéne hogy ez melyik kategória? az baj, mert leszarom.) olvasva úgy kezdett forogni a gyomrom a metrón, mintha centrifugában pörgetném. Nem annyira élveztem. Olyannyira nem, hogy egy időre félre is tettem, ugyanis nem mertem folytatni.

Ezek a történetek nem Amerika napsugaras oldaláról szólnak. Életbe belefáradt, szerelmében csalódott, önnön lelkiismeretétől marcangolt férfiak-nők grasszálnak a lapokon és zúdítják ránk a problémáikat. A furcsasága a dolognak, hogy ennek ellenére mégsem éreztem őket száz százalékig hús-vér embereknek. Talán csak az az oka, hogy én magam nem vagyok amerikai. Vagy az, hogy más társadalmi osztályba tartozom - ezek a népek itt nem ám a legalja, szakadt viskóban tengődő plebsz, nem is a magamfajta egyszerűen-de-jól élő polgárok, hőseink a felső középosztályba sorolhatók (legalábbis szerintem. nem kell velem egyetérteni). A lényeg az, hogy nem tudtam hinni a létezésükben, és így nem tudtam igazán átérezni a gondjaikat sem. De ez egyéni szoc problem, senkit ne tartson vissza a könyv elolvasásától - meglehet a fentiekből nem egyértelmű, de: megéri elolvasni. Úgyhogy tessék elmenni a könyvtárba, és kikölcsönözni. Sőt, tessék megvenni a boltban, hogy a Park további kötetek megjelentetését is kifizetődőnek érezze. Egy biztos vevőjük már van. (Lécci, a Birds of America legyen a következő, jó?)

Eredeti cím: Bark
Kiadás: Park, 2016.
Fordító: Gy. Horváth László