Oldalak

2016. november 22., kedd

Café Society

Van egy olyan aprócska problémám, hogy - ha jól számolom - közel két hete már annak, hogy láttam e filmművészeti terméket a moziban. És hát egy kissé megkopott azóta az élmény. De ha már a blog indításakor csendben, magamban elhatároztam hogy minden filmről-könyvről pöttyentek ide valamit, akkor illenék legalább az elején tartani is magam e könnyelmű fogadalomhoz.

Forrás: IMDb
Lássuk hát, mire emlékszem azon kívül, hogy Kristen Stewart képe minden egyes alkalommal irritált, mikor vászonra került. Hát, emlékszem például arra, hogy deviszont a Jesse Eisenberget örömmel üdvözöltem (kezdi bedolgozni magát a kedvelt színészeim közé azt hiszem). Meg arra, hogy mennyire tetszettek a díszletek, és többségében azért a kosztümök is - volt egy-kettő, amiről úgy éreztem, hogy nem igazán korhű (itt a durván has- és combvillantós cuccokra gondolok), de hát éppenséggel nem vagyok divatszakértő, szóval mit én tudom, bizonyára ilyenekben szaladgáltak az utcán akkortájt.
Ugyebár az alaptörténet az, hogy a '30-as években egy New York-i fiatalember a napsütötte Los Angelesbe költözik, szerencsét próbálni. Ebben némi vonakodás után a nagymenő bácsikája segíti, akinek van egy tenyérbemászó bájos titkárnője, aki iránt olthatatlan szerelemre gyúl. Aztán össze-vissza kuszálódnak az érzelmi szálak, ahogy azt már megszokhattuk.
Ami egy kicsit csalódás volt, az az, hogy én egy nagyon-nevetős filmet vártam, és a magam részéről szórványosan-nevetős volt a végeredmény. Mondjuk lehet, ha nem lett volna ott Kristen Ste... áh, hagyjuk, sajnos ott volt. Azért a Dorfman-szülők és pláne Ben jeleneteinél azonnal elkapott a vigyoroghatnék, ezt meg kell vallanom. A film közepe felé, ha már csak sejteni is lehetett, hogy a bratyó lesz a következő jelenet hőse, azonnal széles mosoly terült szét az arcomon :)
A másik problémám, hogy megint az történt, ami néhány újabb Woody Allen filmnél már eddig is zavart: mintha nem lenne vége. A korábbi filmjeinél nem éreztem ennyire a lezáratlanságot, a semmiben való lebegést. De tán csak én vagyok vele így.
Ha szereted a rendező filmjeit, ez is bejön majd, de ha csak most ismerkednél vele... szerintem ne ezzel kezdj, vannak ettől sokkal jobbak is a tarsolyában.

Bemutató: 2016.
Rendező: Woody Allen
Szereplők: Jesse Eisenberg, Kristen Stewart, Steve Carell

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése