Oldalak

2016. november 22., kedd

John Fowles: A lepkegyűjtő

Forrás: Európa
Attól tartok itt most lesz egy kis problémám abból adódóan, hogy még október közepén kezdtem el ezt a könyvet, és most vasárnap fejeztem be - az első harmadról nem a legtisztábbak az emlékeim. De azért fussunk neki!

Ferdinand, a hobbilepkész komolyabb pénzmaghoz jut a totón, így aztán lehetősége nyílik arra, hogy egy eldugott helyen fekvő házat vegyen és annak boltozatos pincéjében luxuscellát rendezzen be Mirandának, az addig csak távolról csodált szépséges művészpalántának.

Be kell vallanom, hogy A francia hadnagy szeretője után kissé csalódott vagyok. Nem rossz könyv ez se, meg hát abból a szempontból totális hülyeség összehasonlítani a kettőt, hogy két külön műfajt képviselnek, de akkor is. A Hadnagy egy sodró lendületű, játékos csoda, ami megadta nekem a mostanában egyre ritkásabb érzést: hogy semmi mást nem akarok csak olvasni, még, sokáig, és amikor mégis muszáj félretenni egy kicsit, mert túl gyorsan fogynak a lapok, és még nem akarom hogy vége legyen... Igen, az idei év egyik legjobb könyve volt. Hát, ez nem.
Ez egyébként - részben legalábbis - valószínűleg azért van, mert a könyv 1963-ban jelent meg először - az én ingerküszöböm pedig már visszavonhatatlanul 21. századi. Egyszerűen túl kevés már ez nekem ahhoz, hogy összefossam magam a félelemtől (már pardon). Márpedig egy pszichothrillernek ez lenne a dolga, nem? Hogy alattomosan bekússzon a bőröd alá a rémület, és a szívedet szorongassa, míg el nem jövel a felszabadító VÉGE felirat. Nem mondom, volt egy pont ahol érzékeltem magamon holmi izgatottságot (az Első rész vége felé egyébként), de hamar elmúlt az is.
Ugyanakkor az tagadhatatlan, hogy Fowles remek író, szépen fűzi-bonyolítja itt is a történetet, a két nézőpont szépen egybesimul. Nekem Miranda része tetszett jobban, talán részben a művészvilágba tett felszínes kitérők okán - sokkal haladósabb volt, mint Ferdinand őrületéről olvasni. Mondjuk most, hogy így belegondolok, ez eléggé logikusnak tűnik :)
Hogy kiknek ajánlom? Nem tudom. Ez nem az a könyv lesz, amit lelkesedéstől fűtötten boldog-boldogtalan figyelmébe ajánlok majd, hogy itt van, nézd, ilyen is van, olvassad! Az a másik könyve :) Ugyanakkor lebeszélni se fogok róla senkit, azt nem érdemli meg, jobb annál.

Eredeti cím: The Collector
Kiadás: Európa, 2015.
Fordító: Róna Ilona

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése