Vavyan Fable: Válós regény

Forrás: Fabyen

Azt hiszem az volt a szerencsém ezzel a regénnyel, hogy nem vártam tőle falreszkettető nevetéseket. Csak egy könnyen-gyorsan fogyasztható, szórakoztató krimit - és ennek az elvárásnak csont nélkül megfelelt. A sztori onnan indul, hogy egy pasas összeszed egy elgázolt kutyát az útról és kórházba viszi, majd rövid töprengés után felkajtatja a gazdáját is, aki pediglen egy tó partján fekszik, nem kicsit összeverten. Innen gyűrűznek tovább a problémák, lesznek válótársi veszekedések, rasnya bűnügyek meg a többi szokásos elem egy kevésnyi amnéziaszerű bonyodalommal megspékelve.
Amúgy elváltakból meg csonka családból elég szép készlet van: a barátságban elvált pár, mindkét oldalon új partnerrel, és az egyik oldalon gyerekkel; az üvöltözős-hisztériás elválóban lévő pár, a vihar közepén egy közös fiúval; meg az egyedülálló szívtipró a becsúszott sarjjal. Ja, meg az egymást tépő régen elvált szülők. Na most azt gondolhatnád, hogy itt akkor jó alaposan körbe vannak járva a lelki mozgatórugók, sérülések, miegyebek. Hát ha ez vonzana benne, akkor hagyd, érintőlegesnél tovább nem fajul az elemezgetés. Plusz engem kissé kiakasztott, ahogy az egyik mellékszereplő lelki baját kezelni próbálják - az illető hölgy nemi erőszak áldozata volt, s azóta is ekörül pörögnek a gondolatai. Ami nyilvánvalóan nem oké, de az a szöveg, amit levágnak neki - hát, nem vagyok szakember, de szerintem az se teljesen oké... Javítsatok ki, s nyugtassatok meg, ha netán tévednék.
Ami az újabban megszokott dühödt moralizálást illeti - hál'égnek szolid-szelíd odamondogatássá halkult.
Nem harapdáltam le az összes körmeim az izgalomtól, de amondó vagyok, hogy aki egy jól megírt krimire vágyik, és képes anélkül végigolvasni ezt, hogy kényszeresen összehasonlítgatná az írónő korábbi műveivel, az bátran vágjon bele.

U.i. Rosszul vagyok ettől a borítótól.

Kiadás: Fabyen, 2016.